Minden lovas ismeri azt a pillanatot, amikor a gyomra összerándul. Nem az, amikor a ló ledob, hanem az, amikor a mozgásában valami „más”. A lépése nem tiszta, a vágta nem gördülékeny, a fej biccen, a hát merev. A diagnózis pedig egyetlen szó: sántít. Sántít a ló ez az egyik a sok közül amit nem szeretnek a gazdik sem látni sem hallani.
A sántaság nem egy betegség, hanem egy tünet – a ló mondja el vele, hogy valahol fájdalma van a mozgásszerveiben. Nem arról van szó, hogy a ló lusta, vagy rosszul van bemelegítve; az a fájdalom, ami miatt nem tudja rendesen terhelni a lábát, komoly figyelmet követel. Magyarországon, ahol a lótartásnak óriási kultúrája van, mégis hajlamosak vagyunk néha a legapróbb eltéréseket figyelmen kívül hagyni, vagy azt gondolni, „majd elmúlik”. Pedig a sántaság kezelésében a legfontosabb tényező az idő.
Mi, gazdik, elképesztő felelősséggel tartozunk, mert a ló ösztönösen palástolja a fájdalmat. Nekünk kell a lassan változó mozdulatokból, a szűkülő vágta körökből, vagy a szokatlanul nagy nyújtózkodásból következtetni a bajra. De mitől sántít a ló, és hol kell keresnünk a probléma gyökerét?
A hibaforrások térképe avagy mitől sántít a ló: Patától a nyeregig
A sántaság forrása a lovaknál jellemzően 90%-ban a lábakban keresendő. Ennek az az egyszerű oka, hogy a ló lába állandó, extrém terhelésnek van kitéve: gondoljunk bele, hogy egy féltonnás állat a vágtában mindössze egyetlen lábujjhegyre terhelve lendül előre.
A leggyakoribb problémákat általában három fő kategóriába sorolhatjuk:
- A ló „alapozása”: A pata és a lábvégek: Ez a leggyakoribb terület. Egy elrepedt patafal, egy hibás saroktámasz, vagy egy szögbelépés azonnali sántaságot okoz. De ide tartoznak a hosszú távú gondok is: a nem megfelelő kovácsolás vagy a rossz pataszög évek alatt olyan terhelés eltérést okozhat az ízületekben, ami lassan, de biztosan koptatja a porcot. A pata érzékeny, és a talajjal való folyamatos érintkezés miatt a legkisebb probléma is azonnal kihat a mozgásra.
- A gépezet elhasználódása: Ízületek, szalagok és porcok: Ez az a kategória, ahol a lassan kialakuló, krónikus problémák rejtőznek. Az artrózis (ízületi kopás) nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem a nagy terhelés, a nem megfelelő felkészítés és az életkor összeadódásának eredménye. A porc elvékonyodik, az ízületi folyadék minősége romlik, és a mozgás fájdalmassá válik. Ide tartoznak még a szalagok és inak sérülései – egy rossz lépés a terepen, egy becsúszás a karámban, és máris ott az ínfeszülés vagy a szalagszakadás veszélye.
- Az emberi felelősség faktora: Edzés, takarmányozás és felszerelés: Gyakran mi, gazdák is hozzájárulunk a sántaság kialakulásához. Egy túlzásba vitt edzés, ami nem hagy elég időt a regenerációra, extrém módon terheli az ízületeket. Egy rosszul illeszkedő nyereg, ami nyomja a ló hátát, vagy egy helytelenül alkalmazott kiegészítő (pl. túl sok abrak, ami megterheli az anyagcserét), mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a ló mozgása megváltozzon. Ne felejtsük el, a ló nem gép: az edzés, a takarmány és a pihenés arányának pontosan kell stimmelnie.
Sántít a ló: Amikor szakemberre van szükség
A sántaság gyanújánál a legfontosabb, hogy azonnal álljunk le a munkával! Az a hiba, amit a lovasok elkövetnek, hogy még „megpróbálják futószáron, hátha csak rosszul látták.” Ne próbáljuk meg. A pihentetés a legelső lépés.
Ezután jön a szakszerű vizsgálat:
- A tapintásos vizsgálat: Megnézni a pata hőmérsékletét, kitapintani az ízületeket, az inakat – hol van forróság, duzzanat, fájdalmas reakció.
- A sántasági próba: Ez a mozgásvizsgálat, ahol a ló mozgását szakszerűen elemzik kemény és puha talajon, egyenes vonalon és körön.
- Diagnosztikai eszközök: A röntgen, ultrahang, vagy a még pontosabb MRI segítségével deríthető ki, hogy a probléma a lágyrészben (ín, szalag), a csontban, vagy a porcban van-e.
Sokszor a sántaság hátterében egy egyszerű, de elhúzódó hiányállapot is állhat: ha a ló nem kap elegendő “építőanyagot”, az ízületei és inai egyszerűen nem tudnak megbirkózni a terheléssel. Ezért a diagnosztika után a kezelés mindig komplex: pihentetés, gyógyszeres kezelés (ha szükséges), és célzott táplálékkiegészítéssel való támogatás, hogy a sérült szövetek minél gyorsabban regenerálódhassanak.
A sántaság nem a világvége, de egy komoly figyelmeztetés. Ne dugjuk homokba a fejünket, mert a ló életminősége és hosszú távú munkaképessége a mi gyors és felelős reakciónkon múlik. Keressük meg a probléma gyökerét, és tegyük meg a szükséges lépéseket, hogy a ló ismét fájdalommentesen és örömteli lendülettel vágtázhasson.
